HATÁRTALANUL! 2015. május - március
Előzmények
2014 májusában a kaposvári Eötvös Loránd Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium és a magyarkanizsai Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont együttműködést kötött a Határtalanul! program megvalósításával kapcsolatban. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése a két kirándulás során. Elsőként, 2015. március 12 –15. között a kaposvári iskola csoportja látogatott Délvidékre.
A helyszín választásának megvannak a személyes okai. Két évvel ezelőtt – öt tanulónkkal egyetemben - volt szerencsém részt venni a Rákóczi Szövetség által szervezett Délvidéki Utazáson, ahol az ötnyelvű Erzsébetlakon lettünk elszállásolva. Itt ismertem meg a tóthfalusi Faragó Zoltánt, aki szívvel-lélekkel próbálja összetartani az itteni magyarokat, és támogatókat, érdeklődőket keres az anyaországból. Megbeszéltük, hogy mindenképpen visszatérünk ide. 2014-ben a szintén a Rákóczi Szövetség által támogatott Március 15- i Diákutaztatási Programmal két napot töltöttünk el húsz diákunkkal Délvidéken, Tóthfalut, Szabadkát és Zentát megtekintve. Tóthfaluban találkoztunk egy budapesti iskola csoportjával, akik a Határtalanul! programmal utaztak ide több napra. Innét jött az ötlet, hogy próbáljunk meg mi is pályázni, amiben természetesen Faragó Zoli biztatott és támogatott.
Az előkészítő órákon Zsom János történelem szakos tanár által diákjaink alaposan megismerkedtek Délvidék történelmi jelentőségével, ütköző-zóna szerepének nehézségeivel. Szó esett a helyi szokásokról, a tájszólásról, a rendkívül értékes „zsíros” bácskai földről is.
1. kirándulás – 2015. március 12-15. - Délvidék
Utunk első állomásaként a határt átlépve Szabadkán megálltunk a zentai úti temetőnél, ahol a partizánok által végrehajtott 1944-es vérengzések áldozataiért épült emlékhelyhez mentünk. A parcellát – amely a tömegsírok helyén épült - szögesdrótos kerítés vesz körül, mivel 2013-ban ellopták a Vergődő madár szobrot. Érkezésünkkor meg is szólalt a riasztó, és kitartóan vijjogott, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy Fazekas Szandra szavalását követően megkoszorúzzuk az alkotást. Délután Magyarkanizsán megtekintettük a Tondach cserépgyárat, a tangazdaságot, és a fogadó középiskolát. Itt az igazgató fogadott minket, aki beszámolt merésznek tűnő, a magyarság érdekeit védő terveiről. Este értünk Tóthfaluba a szállásra, ahol az ellátás, a felszolgált ételek minősége és mennyisége kiváló volt.
Másnap Újvidék belvárosát, majd a péterváradi várat néztük meg, délután pedig következett a nándorfehérvári vár. Itt találkoztunk szegedi, adai és kecskeméti diákokkal, és – miután meghallgattuk Faragó Zoltán tartalmas előadását - megkoszorúztuk a világtörténelmi jelentőségű csata emlékművét. Ebben a pillanatban több, mint 100 magyar diák tartózkodott egyszerre a híres várban! Este már Magyarkanizsán voltunk a Színházban, ahol 18 órakor kezdődött a Hazajáró közönségtalálkozó, ahol tapssal fogadtak minket. A találkozó - ahol megjelentek a Hazajáró szereplői, a rendező, a narrátor, és még sok helyi, a délvidéki magyarságért küzdő személyiség - nagy élményt jelentett diákjainknak, pedig sajnos még a műsort sem ismerték. Egyikőjük meg is jegyezte, hogy ez volt a betetőzése a napnak.
Szombaton Szabadkára látogattunk, megtekintettük a Városházát és a szecessziós épületeket, a templomokat, illetve koszorúztunk Kosztolányi Dezső szülőházánál. A lányok legnagyobb örömére kilátogattunk a szabadkai piacra is, ahol megannyi „értékes” dolgot sikerült beszerezni. Délután Tóthfaluban megemlékeztünk az 1848/49-es forradalom és szabadságharcról. Csoportunk rövid műsorral készült az ünnepségre: elhangzott Vörösmarty Mihály Harci dal című verse, A költő visszatér című dal, és a baranta szellemi útmutató sorai. A kollégiumban elkészültek a projektmunka tervei is.
Vasárnap, a kirándulás utolsó napján, Zentán megtekintettük a Városházát, és felmentünk a kilátóba. A Tisza parton megkoszorúztuk a 44-es kopjafát, illetve a zentai csata emlékművét. Tóthfaluban ebédeltünk, és búcsúzkodás után indultunk haza.
Összefoglalva: tartalmas, szép és elgondolkodtató élményekben volt részünk. Volt, akinek a nándorfehérvári vár tetszett a legjobban, másoknak a Hazajáró közönségtalálkozó megható, felemelő, olykor humoros pillanatai. Tóthfalusi házigazdánk, Faragó Zoltán és a magyarkanizsai Sarnyai Zoltán tanár úr őszinte, bátor és szeretetteljes személyisége mindenkit lenyűgözött. Szó volt arról is, hogy a délvidékiek sokkal „magyarabbak” mint mi. Lehet, hogy így van, mint tudjuk: „teher alatt nő a pálma”; a lehetőség azonban mielőttünk is itt van (sőt), hogy „megéljük” magyarságunkat.
A kaposvári diákok már a visszatérést fontolgatják. Úgy legyen!
2. kirándulás - 2015. május 13-16. - Magyarország
Vendégeinket az iskola könyvtárában fogadtuk, ahol igazgatónk, Horváth Zoltán András tartott üdvözlő beszédet. Az eseményre megérkezett a Somogy Televízió stábja is. Ezután megbeszéltük a programokat, a szállás és étkezés részleteit, végül a projektmunka elkészítésének módjáról esett szó.
Ebéd után végigjártuk az iskola helyiségeit: az aulát, a tornatermet, a tanműhelyeket, osztálytermeket. A gépészeti szakos vendégeinknek nagy élmény volt a náluk lévőnél modernebb berendezések szemrevételezése. Betekintettünk a délutáni gyakorlati órákba is.
Ezt követően megnéztük a kaposvári Térségi Integrált Szakképző Központ műhelyeit. A központban az egész megyéből érkező diákok kapnak gyakorlati oktatást. A különböző berendezéseket, robotokat, az asztalosműhelyt nagy érdeklődéssel figyelték a kanizsai diákok. Házigazda társaikkal összehasonlították a szerbiai és magyarországi viszonyokat, lehetőségeket.
Reggeli után busszal érkeztünk Fonyódra, ahol sétát tettünk a parton. Ezt követően áthajóztunk Badacsonyba. Utazás közben a hajóról bemutattuk a parton látható történelmi emlékeket (szigligeti vár, Tihany).
Ebéd után felsétáltunk a Kisfaludy-házhoz. Itt kiselőadás hangzott el Balaton történetéről, a tó körüli világháborús hadi eseményekről, a vízben megbúvó repülő-roncsokról. A kitartóbb diákok folytatták az utat a tanösvényen. Kora este hajóval visszautaztunk a fonyódi kikötőbe.
A buszon történelem szakos kísérőnk, Zsom János tartott előadást Somogy megye történelméről, a somogyvári apátságtól a szigetvári csatán át a rossebb-bakákig. Miután Ecsenyben, a szállásnál vendégeink leszálltak, a kaposvári diákokat busszal még hazavittük.
Pénteken, reggeli után a helyiekkel közösen kiutaztunk Taszárra. Itt megtekintettük a Hely- és Repüléstörténeti Kiállítást. Mindkét csoport számára nagy élmény volt a különböző repülők, alkatrészek, rakéták bemutatása. Az öltözékeket, szkafandereket fel is próbálhatták a diákok. Vendégeinknek aktualitást adott, hogy Taszáron állomásoztak a délszláv háborúban harcoló nemzetközi alakulatok, emiatt számos kérdést tettek fel a tárlatvezetőknek.
Ebéd után az iskola tanműhelyeiben elkészült a két emléktábla.
A kaposvári ötvösmester, Rónai Attila kérésünkre elhozta a Szent Korona, a királyi jogar és az országalma hiteles másolatát. A mester hosszabb előadást tartott a Szent Korona történetéről, a másolat készítésének mikéntjéről és érdekességeiről, illetve a Korona történelmi jelentőségéről.
Reggeli után idegenvezető segítségével tartalmas sétát tettünk a belvárosban. Bementünk a Szivárvány Kultúrpalotába és a Városházára is. A Fő utcán és az Ady utcán sorra megnéztük a szecessziós épületeket, a Nagyboldogasszony-székesegyházat, a szobrokat, szökőkutakat.
Ebéd után értékeltük a két kirándulást. Megbeszéltük, hogy lehetőség szerint valamilyen formában még ellátogatunk Délvidékre. Búcsúzkodás után vendégeink hazaindultak.
Összefoglalás
Diákjaink alaposan megismerkedtek a délvidéki magyarok történelmével és jelenével. A délvidékiek vendégszeretete, a bőséges ellátás, a diák-kapcsolatok kialakulása mind-mind meghatározó tényező volt. A közös projektmunka, az együttes utazások megerősítették a két csoport jó viszonyát. A második kiránduláson Somogy szépségeivel ismerkedtek vendégeink a hazai diákokkal együtt. A két utazáson barátságok születtek a tanárok és a diákok között is. Meghatározó volt a délvidéki történelem emlékeinek felkeresése a szabadkai 44-es parcellától a nándorfehérvári erődítményig. A projektmunka keretében készítettünk két emléktáblát, amelyek az iskolák városainak (Kaposvár és Magyarkanizsa), valamint kinti szállásadónk, Tóthfalu együttműködésének állítanak emléket. Az egyik a magyarkanizsai iskolában, a másik Tóthfaluban, a kollégiumban lesz elhelyezve. A tárgy emlékeztet a 2015 évi együttműködésre, a határon túli és az anyaországi magyarok kapcsolatára. Az értékelő órán főleg arról volt szó, hogy a jövőben tovább tartjuk a kapcsolatot, és lehetőség szerint szeretnénk még visszatérni. Ehhez a többieknek is kiváló kedvcsináló volt a projektnap a kollégiumban.
Lévai Tamás Határtalanul! projektvezető
Faragó Zoltán, tóthfalusi honismeret-vezetőnk írása az első kirándulásról:
Határtalanul Tóthfaluban
(Megjelent az Új Kanizsai Újság 2015. március 19-i számában)
Még 2014-ben közös pályázatot nyújtott be a kaposvári Eötvös Loránd Műszaki Szakközépiskola és a magyarkanizsai Beszédes József középiskola a magyar állam felé, amit sikeresen meg is nyertek. Az összekötő kapocs Tóthfalu volt, ugyanis a vendég diákokat községünk gyöngyszemén szállásolták el, négy napon át. A pályázat célja egy közös projekt megvalósítása, amit a két iskola diákjai közösen készítenek el, esetünkben egy gépészeti eljárásokkal előállított Délvidékhez köthető emlékművet. E mellett üzem- és iskolalátogatáson is részt vettek, ahol a Tondach cserépgyár termelői részlegét és az iskola tangazdaságát, és magát az iskolát is megtekintettük.
Pénteken reggeli után bement a 25 fő kaposvári busszal Kanizsára, ahol csatlakoztak hozzájuk a helyi diákok, Sarnyai Zoltán tanár úr vezetésével. Így gyarapodott a létszám 50 fő fölé. Az útiterv Újvidék, Pétervárad, Nándorfehérvár volt. Végig az utazás során úti kalauz mutatta be a tájat, mesélt a diákságnak Délvidék, Vajdaság történelméről, múltjáról, jelenéről. Újvidéken megtekintették a fő teret, Mária neve neogótikus templommal, illetve a Pravoszláv portát is megcsodálták a katedrálissal. Péterváradon megismerték a „részeges”, vagy „fordított” óra történetét, illetve a 112 hektáron elterülő várból egy kis részt be is jártak. Ebédre az autópályán álltak meg és a magukkal hozott pljeszkavicát fogyasztották el. Ez is helyi különlegesség. Az anyaországiaknak kicsit nehéz kimondani, és inkább szerb hamburgernek nevezték el, amit jóízűen fogyasztottak, megállapítván, hogy a mekis (McDonald’s gyorsétterem) hamburgerok fényévekre lemaradtak ettől az ételtől, és ünnepélyes fogadalmat tettek rá, hogy a mekibe ezentúl csak kezet mosni járnak, és a helyi termékeket fogják mindenhol előnybe részesíteni. Időközben befutott egy másik magyar busz a benzinkútra, ahonnét ismerős adai tanárok szálltak le, 50 gyermek kíséretében. Örömmel üdvözöltük a társaságot. Kiderült, hogy ők is a Határtalanul program keretén belül utaznak, méghozzá az adai középiskola és szegedi középiskola diákjai közösen Nándorfehérvárra igyekeznek, de nincs helyi vezetőjük, így csatlakoztak, megduplázva a létszámot. Belgrádon két tömött autóbusszal vonult át a társaság, ahol a fő látnivalót, a nándorfehérvári várat tekintették meg. A több mint 100 diák felidézte az 1456-os diadalt, Hunyadi Jánost, Kapisztrán Jánost és a csata fordulatokkal teli menetét. A várlátogatás végén felkeresték a csata kicsi emlékművét, ahol közösen koszorúztak, majd a 100 diák közösen elénekelte a nemzeti imánkat. Felemelő érzés volt látni a sok fiatalt, Adáról, Szegedről, Magyarkanizsáról, Kaposvárról, hogy egy „osztályként” ünnepelték az ősök hőstetteit, azon a helyen ahol ők vérüket ontották azért, hogy mi most ott lehessünk. Nándorfehérvár után búcsúzott a két csapat, hiszen még várt bennünket a Hazajáró közönség találkozó Magyarkanizsán. A nap fantasztikusan sikerült a fiatalok szerint is, hiszen ennyi mindent látni és a nap végére egy színvonalas kulturális esten részt venni nem mindennapi volt, főleg így határon túli területeken. Következő nap Szabadkára látogatott a kaposvári csapat, majd Tóthfaluban ünnepelték március idusát a helyi Rákóczi Szövetség tagjaival, akikkel közösen egy rövid kulturális műsort készítettek, majd megkoszorúzták a környék legnagyobb Turul emlékművét. Este pedig kapcsolatépítő ismerkedős estet szerveztek a helyi Rákóczisok klubhelységében, ahol őszinte barátságok születtek a falusiak és kaposváriak között. Vasárnap sajnos már búcsúztak Tóthfalutól, de megígérték, hogy még vissza fognak jönni.
Szervezőként valóban felemelő volt a kirándulás, hiszen kiváló gyermekeket ismerhettem meg, kiváló tanárokkal. A vendég fiatalok nagyon kulturáltak, illedelmesek és okosak voltak. Ugyanúgy a mi fiataljaink sem maradtak el mögöttük. Öröm volt szemlélni, ahogy egymásra talál a határ innenső és túlsó felén élő tehetséges magyar fiatal. Látszik a rengeteg munka, amit a tanárok a diákságba fektetnek, és képzik, tanítják, példát mutatnak nekik. Ezeket a tanárokat, iskolákat, és nem utolsósorban a diákokat kell megbecsülni, őket kellene az országnak a tenyerén hordoznia, hiszen az övéké a jövő, és ha nem ismerik el az új generációk tehetségét, akkor más fogja azt elismerni, valószínűleg több 100, vagy 1000 kilométerre innét, vagy akár Kaposvártól. Itt kapcsolódik március idusa a történethez: nem azért adta az életét számos nemzet fia a magyar szabadságért hogy a fiataljaink gazdasági menekültként, gyökértelenül mások hazájában boldoguljanak, hanem azért, hogy itt, ebben a tökéletes Kárpát-hazában építsék tovább az itt élő emberek tündérkertjét.
Faragó Zoltán
.JPG)
.JPG)
.JPG)
