Kerékgyártó István: Makk ász az olajfák hegyén
Kerékgyártó István, előző kötetével, a Vagyonregénnyel (200108273) is alaposan meglepte olvasóit. A szerző akkor szakmabeliként engedett betekintést a rendszerváltozás legtitkosabb jelenségébe, a gyors meggazdagodás folyamatába. Most az előző kötetében fölcsillantott szépirodalmi erényeit még inkább hangsúlyossá teszi. Kerékgyártó ugyanis jó író, szórakoztatva, élvezettel mesél a történelemről, amely a hétköznapi cselekvések okán nagyon is életszerűnek látszik. Vélhetően önéletrajzi elemekkel is átszőtt történetében az 1950-es évekbeli kamasz fiú szemével láttatja a Kádár korszak hétköznapjait, a "frizsider szocializmus", a "legvidámabb barakk" mára már a kedélyes múltba vesző emlékeit. De miért is őrizne a kis Keresztes gyerek rossz emlékeket, hiszen kortársaihoz hasonlóan élte meg az egyszerű világ bonyolult történéseit. Kamaszként halálosan szerelmes volt iskolatársába, Bellus Gyöngyibe, és hogy a lány még szebbnek lássa, Balogh úr borbély üzletében, a Nagypapa kíséretében igazíttatta csikófrizurára a haját. A Nagypapáról egyébként az is kiderül, hogy harmadrendi ferences barát, aki skapulárét hord az inge alatt, és igyekszik betartani a világban a 'regulákat'. Ám, ez igencsak nehéz, hiszen kisebb-nagyobb csalásokkal kell elfedni a valóságot, és a mindennapos, kicsiny füllentések szervesülnek végül egy korszak máig ható 'hazugságmasszájává'. A szerző azonban hrabali bájjal és humorral mesél erről az 'átkos' korszakról, amelyet ma olyan sokan megtagadnak. Remek emberismerete és iróniája a kisvároskában élő nagycsalád életének tragikomikus fordulatokban is bővelkedő hétköznapjain keresztül színesen (a fejezetcímek: Sárga; Kék; Barna; Vörös; Fekete; Fehér; Ezüst; Szürke; Zöld) láttatja olvasóival az ötvenes-hatvanas évek mára már sok szempontból mosolyt fakasztó világát, az olvasó pedig az író gazdag élményanyagának és sodró lendületű mesélőkedvének köszönhetően élvezni fogja ezt az időutazást, amely elsősorban a szerző kortársainak jelent majd igazi élményt.